Rozsda eltávolítása homokfúvással

Akár autóalkatrészeket, akár egy régi eszközt tisztítunk meg az idő vasfogától, netán eltávolítjuk egy régi motor korrózióját, a rozsda eltávolítására szolgáló nedves csiszoló robbanószekrény használata gyakran a legpraktikusabb megoldás. Vannak más módszerek is a rozsda és a korrózió eltávolítására az alkatrészekről és a szerszámokról (amelyeket rövidesen megvizsgálunk), ezek azonban gyakran időigényesebbek vagy munkaigényesebbek lehetnek.

Nagyüzemi tevékenységnél, ahol a rozsdát következetesen el kell távolítani számos felületről, a nedves robbantás bizonyul a legoptimálisabb megoldásnak. jelen cikkben megvizsgáljuk a fémtárgyak korróziójának eltávolítására alkalmazható különféle módszereket, továbbá bemutatjuk mindegyik előnyét és hátrányát. Górcső alá vesszük a száraz homokfúvás és a nedves robbantás előnyeit és hátrányait is, végül megvizsgáljuk, miért a gőzszórás az egyik legjobb rozsdaeltávolítási módszer.

A rozsda eltávolításának általános módszerei, azok előnyei és hátrányai
Ecetes áztatási módszer
Az apró tárgyak rozsdájának eltávolításának egyik leggyakoribb módja az ecetbe való áztatás, majd drótkefével a felesleges oxidáció eltávolítása. Ez azért működik, mert az ecet 5-20 százaléknyi ecetsavat tartalmaz.
Előnyök: ez olcsó megoldásnak számít, kis erőfeszítéssel hatékonyan távolíthatja el a rozsdát a kis tárgyakról.

Hátrányok: időigényes és nem működik méretarányosan, vagyis egyenletesen. Néhány percig áztatnia kell a rozsdásodott tárgyakat, hogy a rozsda eltávolítható oxiddá váljon. Ez a módszer nem tud elég hatékony lenni minden egyes eszköz vagy alkatrész esetében. Ha nagy mennyiségű alkatrészről vagy nagyobb tárgyakról szeretné gyorsan eltávolítani a rozsdát, akkor az ecetes módszer nem jó megoldás.

Elektrolízis használata rozsdaeltávolításhoz
Az ecetes áztatási módszerhez hasonlóan az elektrolízis is egy időigényes folyamat, és a legjobb megoldás kis mennyiségű kezelendő tárgy esetében.

Az elektrolízis során egy tartály vizet készítenek mosószódával keverve. Acél anódot alkalmaznak, amit úgy kell elképzelni, mint egy kávéskannát. Ennek az anódnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy körül vegye a rozsdásodott részt. A rozsdás részt egy fatáblán vagy oszlopon függesztik fel, és a szódabikarbónás oldatba merítik. A vezetékek az anódhoz és a rozsdás tárgyhoz vannak csatlakoztatva, amelyeket ezután egy autó akkumulátorához csatlakoztatnak. A vezetőképes oldaton keresztül áramló áram gyakorlatilag „megfőzi” a rozsdát az adott tárgyon. Az eredmény egy rozsdás iszap lesz, amely a mosószóda oldat tetejére úszik. A szecseszórás mondhatjuk, hogy jó hatásfokkal dolgozik.

Előnyök: az elektrolízis olyan tárgyakkal hozható létre, amelyeket a háztartásban is fellelhetőek.

Hátrányok: ha véletlenül az akkumulátor rossz polaritását kötjük az anódhoz / rozsdás részhez, az megmarja a megtisztítandó felületet. Az elektrolízis működése 15-20 órát vesz igénybe, és nem praktikus a nagy mennyiségű rozsdaeltávolításhoz. Az elektrolízis kémiai folyamata hidrogénre és oxigénre bontja a vizet, ami azt jelenti, hogy ha ezt a módszert alkalmazza, meg kell győződni arról, hogy jól szellőző helyiségben végezzük, ellenkező esetben számolni kell a robbanásveszéllyel.

Evapo-Rust, kémiai rozsdátalanítás
Az Evapo-Rust egy rozsda eltávolító folyadék, amely hasonlóan működik, mint az ecetes áztatási módszer. A rozsdás részeket egy éjszakán át áztatják a folyadékban, majd lemossák.

Előnyök: alaposabban behatol a rozsdátalanítandó felület részleteibe, és hatékonyabban működik, mint az ecet vagy más savak. Ha a meglévő festéket vagy bevonatokat kisebb részeken próbálja megőrizni, ez ezzel a rozsdaeltávolító folyadékkal kivitelezhető lehet.

Hátrányok: az alkatrészeket egyik napról a másikra be kell áztatni, és rendelkezni kell egy elég nagy edénnyel ahhoz, hogy a rozsdás részek teljesen elmeríthetőek legyenek. Ezt követően még rozsdásodásgátlót is kell alkalmazni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a rozsda újbóli megjelenését.

Miért a homokfúvás a legpraktikusabb módszer a rozsda eltávolítására?

Az eddig felsorolt lehetőségek néhány jellemzőjükben nagyon is megegyeznek. Kivétel nélkül mindegyik hosszú időt igényel ahhoz, hogy kifejtse a megfelelő hatást, ráadásul csak kisebb tárgyak, vagy kis mennyiségű alkatrészek esetében praktikusak. Ha folyamatos feladatot jelent a megtisztítandó alkatrészek kezelése, akkor az eddig tárgyalt módszerek egyszerűen nem valósíthatók meg. Tehát egy állandó, vagy egy nagyobb megdolgozandó tárgy esetében mindenféleképpen a homokfúvás a legjobb módszer a megtisztításra. A víznek abban van nagy szerepe, hogy a víz használata miatt a nedves robbantás csökkenti a csiszoló robbantási folyamat során keletkező por mennyiségét. A víz jelenléte miatt az ütközés helyén nagyobb tömeg van. Ez azt jelenti, hogy kevesebb csiszolóanyagot igényelhet. Nincs statikusság, így nincs tűz- és robbanásveszély a nedves homokfúvásos eljárás során, ráadásul környezetbarátabb eljárás is a száraz homokfúváshoz képest, mivel megfékezi a porszállást a levegőben. Persze ennek leginkább a szabadban való alkalmazása során van nagyobb jelentősége, kabinban vagy szekrényben végzett munka során nem ezen van a hangsúly.

Befolyásolja-e tisztítási folyamatot?

A technológiát alkalmazók közül sokan városi vizet használnak az eljárás során, míg egy-egy helyszíni munka alkalmával forrás- vagy kútvizet csatlakoztatnak a kompresszorhoz. Az az oka, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül, mert aggodalomra ad okot, hogy a csapvízben lévő vegyi anyagok vagy a kútvízben lévő ásványi anyagok befolyásolhatják a nedves robbantási folyamatot, csökkentve ezzel a nedves robbantás eredményeit. A jó hír az, hogy ennek nincs jelentősége ebben a vonatkozásban.
Viszont van egy sajátos eset, amelyben a vízforrás és a csiszolóanyag kölcsönhatásba lépnek oly módon, hogy a víz pH-értéke megváltozik. Az eljárás során használt vízforrások, függetlenül attól, hogy kútból származik-e, természetes forrásból, vagy a közműszolgáltatótól, a pH-ja nagyjából 7 körül van, vagyis semleges kémhatású. Ha a víz pH-értéke 7 alá csökken, akkor azt savas, amikor a pH-érték 7 fölé emelkedik, akkor lesz lúgos, vagyis bázikus. A savas vízben több hidrogénion van, mint a semleges vízben, és a bázikus vízben kevesebb a hidrogénion, mint a semleges vízben.

Honnan tudom, hogy a csiszolóanyag (homok) megfelelő?

Ha alumínium, rozsdamentes acél, króm vagy acél alkatrészeket nedvesen homokot szórunk, és a kész rész elszíneződött, akkor pH-probléma lehet a vízzel, de valójában nem feltétlenül a vízforrás pH-ja okozza az eltérést, hanem az eljárás. A pH-egyensúly hiányát szinte minden esetben a specifikus csiszolóanyag vízzel való kémiai reakciója idéz elő. Ez mondjuk egy rendkívül ritka esemény, de megesik. A pH-egyensúly megváltoztatásához használhatunk nátrium-hidrogén-karbonátot, hogy a savas vizet semleges egyensúlyba állítsa vissza. Használható még olyan vegyi anyagok is, melyekből igen kevés kell, és igen jelentős változást képesek produkálni. ezeket leginkább medencékkel foglalkozó áruházakban lehet beszerezni, amiknek az alapvető rendeltetésük, a medence vízének sav-bázis egyensúly beállítása. Az ellenőrzéshez pedig használjuk pH-t ellenőrző tesztcsíkot.
A száraz homokfúvás minden bizonnyal szintén egy jobb és gyorsabb lehetőség, mint az alkatrészek napokig történő áztatása oldatokban. Száraz homokfúvás esetén viszont mindenféleképpen megemlítendő egy olyan kár bekövetkezésének lehetősége, ami vékony fémek rozsdás felületének kezelésekor jelenthet problémát. Ekkor a csiszolóanyag súrlódási hője által elvetemedhet a fém felülete, ha az valóban vékony.
Összességében véve, ha nagyobb mennyiségű rozsdás tárgyat kell felületkezelni, akkor a fenti okok miatt a nedves robbantás lehet tökéletes megoldás enyhe csiszolóanyag alkalmazásával. A víz egyidejűleg megakadályozza a súrlódó hő okozta vetemedést, és még az aljzatot is tisztítja.

Mely csiszolóanyagok a legalkalmasabbak a rozsda eltávolítására nedves homokfúvásos eljárás során

Fontos említést tenni arról a tényről, hogy a rozsda és a korrózió nem egyenletes mintázattal fordul elő. A rozsda és az oxidáció csúcsokban és völgyekben alakul ki a felületen, és amikor eltávolítjuk a rozsdát a fémről, akkor lesz észrevehető ez a gödörnek nevezett jelenség. Ezek kis mélyedések, amelyek a szubsztrátumban maradnak, különösen a vasfémekben.

Legjobb választás a fémek rozsdamentesítő nedves robbantása során, ha alumíniumot, műanyagot, dióhéjat vagy üveggyöngyöt robbantunk. Ezeknek a csiszolóanyagoknak alacsonyabb a Mohs-keménységük, így a fémfelületben nem tesznek kárt. Acél vagy vas esetében az üveggyöngyök vagy az alumínium-oxid is jó választás, különösen, ha csupasz fémig akarunk robbantani, de azt fontos szem előtt tartani, hogy az alumínium-oxid egy nagyon magas Mohs-keménységű anyag. A korrózió eltávolítása során, legtöbb esetben az tapasztalható, hogy az üveggyöngyök és a nátrium-hidrogén-karbonát keveréke jó egyensúlyt teremt a rozsda eltávolításában, miközben az aljzat sértetlen marad.

Habár különböző módon lehet eltávolítani a rozsdát a fémtárgyakról, a nedves robbantás a leggyorsabb módszer a nagymértékű korrózió megszüntetésére. Üveggyöngy és nátrium-hidrogén-karbonát keverékének használata a legtöbb vasötvözethez jól használható. Rozsdagátlót, vagy állandó bevonatot érdemes használni, hogy megakadályozzuk a rozsda újbóli megjelenését.